Fazekas Mihály neve
általában főművét, a Lúdas Matyit
idézi fel az olvasók tudatában. Kétségtelen,
hogy ezzel a nevezetes elbeszélő
költeménnyel írta be nevét
irodalomtörténetünkbe, és ez az a műve,
amelyet az iskolába járt emberek ismerni
szoktak. De Fazekas Mihály valójában több,
mint a Lúdas Matyi költője. Annak a
Debrecenben kivirágzó irodalmi kultúrának,
amely a felvilágosodásból vezetett a
romantika felé, Csokonai után ő a
legjelentékenyebb alakja, és még a hazai
tudománytörténetet sem lehet úgy elmondani,
hogy kimaradjon belőle Fazekas Mihály, a
botanika tudósa, a hazai növénytan
tudományának egyik fontos előfutára. De ha
történetesen nem ő írja a Lúdas Matyit,
és Diószegi Sámuellal nem ő írja meg a
Füvészkönyvet, nem nagyszámú versével
mégis fontos alakja volna a XIX. század első
negyede hazai költészetének, akit
egyben-másban a romantika, majd Petőfi
népiessége elindítójának is tekinthetünk.
Nem volt hivatásos költő, a költészetet kulturált emberhez
illő passziónak tartotta. Felnőttélete első felében katona, második felében
városi közéleti férfi és természettudós. Ez az élet hatvankét évig tartott:
1766-tól 1828-ig. Ősei vagyontalan katona-nemesek voltak, de a közvetlen elődök
már debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács volt, tehát félig iparos, félig
fogorvos. Ő maga a híres debreceni Kollégium növendéke. Ámbár irodalom iránt is,
természettudomány iránt is korán kezd érdeklődni, mégsem jó tanuló. Hamar
izgatni kezdi a kalandos katonaélet. Tizenhat éves fővel felcsap huszárnak. Nem
volt nemesúr, hogy azonnal tiszt legyen belőle. Előbb közlegény, azután sokáig
altiszt. De hétévi szolgálat után hadnagy, azután főhadnagy. Végigjárja a
Habsburgok háborúinak csatatereit, az egyik ujját is elveszti egy ütközetben. Az
első években lelkesedik ezért a kalandos életért, és formás csatadalokat is ír.
De mennél magasabb a rangja, annál tisztábban lát. Meggyűlöli a háborúzást,
szinte pacifista lesz. A francia forradalom seregei ellen harcolva már egyre
inkább az ellenfelekkel érez együtt. A császárhű lovastisztből republikánus
felvilágosodott lesz. Világképe egyre tágabb. Közben két borúsan végződő
szerelem keseríti az életét. Romániában táborozván beleszeret egy moldvai
parasztlányba, Ruszándába. A boldogan induló szerelmet szétzilálja a történelem:
a katonákat áthelyezik, búcsúzni kell mindörökre Ruszándától. Azután
Franciaországban éri el a nagy szerelem: Ámeli. Ez sem tart sokáig, menni kell
tovább. Ettől az emléktől azonban sohase szabadul. Állítólag Ámeli emléke tartja
vissza a nősüléstől. Élete keserű agglegénységben telik majd el. De Ruszánda,
majd Ámeli emléke finom hangú szerelmes költővé teszi. Nincs meg benne Csokonai
csapongó színessége, érzelemgazdagsága, de szerelmi bánata komorabb, mélyebb.
A kilencvenes években, kellő szolgálati év után, leszerel, és
nyugdíjas főhadnagyként érkezik vissza Debrecenbe, ahol összebarátkozik Földi
Jánossal és Csokonaival. Ez a kör ösztönzi benne a költőt. Világlátottabb volt,
mint barátai, és sokat tanult azoknak nagyobb műveltségéből. Legtöbb verse a
hazaköltözés és Csokonai halála közti esztendőkre esik. Akárcsak barátai, ő is
mesterien tud verselni. Őt is megihleti a költészet rokokó könnyedsége, de
barátainál is több köze van a nép szegény rétegeihez. Katonaként együtt élt a
parasztlegényekkel, ismeri gondjaikat. Verseiben a hangvétel is egyre népiesebb.
Egyes népdal formájú költeménye már a romantika népdalutánzataira, Kisfaludy
Károlyra és Czuczorra emlékeztet, néhány évtizeddel őelőttük. De még antik
formájú verseiben is a nép élete tűnik fel újra, hangvétele pedig olyan
demokratikus, ami már a reformkorra emlékeztet. Ezekben az években írja meg első
fogalmazásban a Lúdas Matyit. Sajátosan ironikus hangot ad ennek a
humoros történetnek, hogy a népi anekdotaszerűen feldolgozott történet a
klasszikus eposzok hexameterében szólal meg. De ezekben a hexameterekben
erőltetés nélkül gördülnek a népi fordulatok.
Lúdas Matyi harca Döbrögi úr ellen a jobbágy-nemesi küzdelem
humoros-szatirikus képlete: a parasztlegény megigazulása a gőgösen ostoba
földesúrral szemben. De azért Lúdas Matyi polgár módon elképzelt népi hős:
magányos, leleményes harcos, aki egyedül veszi fel a küzdelmet az
igazságtalansággal, és furfanggal győz. Döbrögi úr pedig úgy megijed, hogy végül
megjavul. Ne essünk tévedésbe: a Lúdas Matyi nem forradalmi mű, a
forradalmi remények lehanyatlása után keletkezett. De olyan demokratikus mű,
amely előlegezte a következő évtizedek éledő reménységeit. Fazekas is tisztában
volt irodalmi jelentőségével, többször is átdolgozta. Végső formájában 1817-ben
jelent meg. Tökéletes szerkesztésével, szemléletes jellemzéseivel, mulatságos
cselekményvezetésével, gördülő verssoraival és jóízű nyelvével valóban elbeszélő
költészetünk egyik múlhatatlan és mindig frissen maradó klasszikusa.
Fazekas azonban a természetrajz tudósa volt. Saját kis
birtokán - amelyet okos gazdálkodással egyre nagyobbított - kísérletezte ki az
okszerű gazdálkodást, ott figyelte a növények természetét. És sógorával, a
kitűnő botanikussal, Diószegi Sámuellal együtt írta a Magyar füvészkönyvet,
amely megjelenésétől kezdve polgárjogot szerzett Magyarországon Linné növénytani
rendszerének. Ez a könyv teremtett rendet a növénynevek hazai zűrzavarában. És
ha közönségsikere alig-alig volt, mivel a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy
"könyvből vessenek-arassanak", gyanúsnak tartották a tudományosan megalapozott
mezőgazdálkodást, a szakkörök előtt azonnal nagy tekintélyű lett a könyv, még a
Helytartótanács is dicsérő okirattal tüntette ki. Fazekas pedig tovább
munkálkodott a növénytan tudományának népszerűsítésében. Ő tervezte és
készítette elő a később oly nagy hírű debreceni Füvészkertet, amelynek
megnyitását azonban már nem érhette meg.
S mindezek mellett tevékeny közéleti ember volt mindhalálig.
Értett az okos gazdálkodáshoz. Így hamarosan ő lett a Kollégium gazdasági
vezetője, majd később Debrecen város főpénztárnoka. Közismert volt puritán
becsületessége, a város is rábízta a pénzét. Később ő szervezte meg a debreceni
ún. "polgárkatonaság"-ot, ez városi rendfenntartó alakulat, mai szóval rendőrség
volt, melynek ő lett a kapitánya.
Magányosságában mindenre ráért. Későbbi éveiben verset
alig-alig írt, de vitairatokkal szólt bele az irodalom ügyeibe. Debrecen
védelme című cikkével összevitázott Kazinczyval, mivel az Csokonaira
emlékezve megvetően szólt a debreceni lokálpatrióta gőgről. Ez volt az a
nevezetes Árkádia-pör, amely igen indulatos hangon folyt Kazinczy köre és a
debreceniek között. Volt azután Fazekasnak egy egész cikksorozata, a
Dorottya-levelek, amelyekben könnyed, tréfás hangon fejti ki esztétikai
nézeteit, hitet téve a felvilágosodás racionalizmusa mellett.
Népiesség, demokratizmus, racionalizmus - ezek a jellemző
sajátosságai Fazekas mondanivalóinak, amelyeket jóízű nyelven, hol a népdalhoz
közelítő, hol klasszicizáló formákban is népi nyelven fejez ki. Fontos előzménye
tehát a romantika demokratikus népiességének, amely Petőfit készítette elő.
A Lúdas Matyival pedig úgy vagyunk, hogy ha Fazekas
nem írja meg a Lúdas Matyit, többi műveivel akkor is összekötő, fontos
láncszem a debreceni felvilágosodás és a reformkor romantikája között, de közben
a Lúdas Matyi jelentékenyebb, mint életművének többi része együtt, és
egymagában is alkalmas, hogy költője nevét fenntartsa irodalmi halhatatlanjaink
között.
Forrás: OSZK-MEK - A magyar
irodalom arcképcsarnoka
Fazekas Mihály művei
| Lúdas
Matyi |
pdf: 245
KB |
lit:
221 KB |
|
Fazekas Mihály összes költeménye |
pdf:
576 KB |
lit:
282 KB |
